2015. május 17., vasárnap

Új kezdet

Sziasztoook :D
Nem tudom, hogy hányan vannak itt, de újra kezdtem a Hello Mr. Hemmingset ugyanis nagyon megbántam, hogy olyan bénán fejeztem be. Akit érdekelt a teljesen megújult blog, az EZEN A LINKEN megtalálja xx

2015. január 29., csütörtök

Folytatás, Infók, Blogok

Hát ennek is eljött a vége. Szeretném megköszönni nektek, hogy végigolvastátok a történetet és minden fajta visszajelzést a bloggal kapcsolatban.  Ti vagytok a legjobbak, hisz eltűrtétek nekem a késéseket és a hasonlókat. Nagyon sok embert ismertem meg ennek a blognak köszönhetően, így ez lett az egyik hozzám legközelebb álló blogom. Természetesen nem hagyom abba az írást, ugyanis rengeteg ötletem van a közeljövőre nézve.

BLOGJAIM


ÉÉÉs akkor most beszéljünk a folytatásról.
Úgy gondoltam, hogy egy hasonló, de teljesen más kaliberű blogot fogok létrehozni, aminek főszereplője Michael Clifford lesz és valószínűleg +16 vagy +18- as besorolású történet lesz.
Természetesen ez még nem most, hanem kb február közepén vagy végén fog elindulni. Akit érdekel az csatlakozzon a FACEBOOK CSOPORT – hoz, ahova majd felrakom, hogy mikor kerül ki az első rész.

Nagyon köszönöm nektek ezt a sok csodálatos hónapot és remélem, hogy követitek még blogjaimat és nem utoljára hallunk egymástól.
Hát akkor, íme a végszó:

Hello Mr. Hemmings

Epilógus

Epilógus
-1 évvel később-
*Sydney*

Miután Katherine meghalt, nem bírtam tovább New Yorki házamban maradni. Minden egyes centiméterében ott volt a hiánya. A csönd szinte elviselhetetlen nehézségű ólomkabátként borult az összes helységre. Hiányzott a nevetése, a hangja, még a kiabálása is…Bármit megadnék azért, hogy még egyszer leszidjon engem, vagy hogy megpofozzon, mert akkor érezném őt…Így viszont csak a sírjából növő virágokat megfogván érezhetem kezei gyengédségét.
Teljesen összetörtem. Londoni utam során döbbentem rá, hogy nekünk együtt kell leélnünk az életünket. Beszereztem tehát, egy eljegyzési gyűrűt, amit hazaérkezésemkor, a reptéren akartam Katherine újára húzni. Tudtam, hogy ennek a gyűrűnek, csakis Katherine újára szabad kerülni-e, ezért a temetésén felhúztam az újára és oda került, ahol mindig is a legjobb helye lesz.
Tudom, hogy hiányzott neki ez a hely, így úgy döntöttünk közösen a szüleivel, hogy Sydneyben temetjük el, ezért ideköltöztem és áthelyeztem a cégem irányításának központját is.
Minden nap teszek a sírjára friss virágot. Beszélek hozzá és elmondom neki, hogy mi történik Sydneyben. Lehet, hogy sokan örültnek tartanak ezért, de nem akarom őt elengedni. Nem akarom őt elfelejteni, hogy az emléke eltűnjön.  Azt akarom, hogy örökké velem maradjon és ha nem úgy, akkor majd így.

Leülök a sírja mellé és kiveszem a vázából a tegnapi virágokat. Friss vizet öntök belé, majd belerakom az üdítően vörös rózsákat. Talán ez a virág jellemzi legjobban a kapcsolatunkat. Hiszen a piros a szenvedély és a szerelem színe is egyben.
-Annyira hiányzol Katherine. – suttogom. A fejfán lévő képére pillantok. Szívszorító dolog egy ilyen üde, fiatal és vidám lány képét itt látni. Szívem összeszorul és könny szökik szemeimbe. – Annyira sajnálom, hogy nem tudtalak megvédeni. Annyira sajnálom.
Mióta meghalt, napi rendszerességgel törnek elő ezek a rohamok. Csak a mardosó bűntudatot érzem ilyenkor és azt, hogy hihetetlenül magányos lettem.
A mérhetetlen gyász, egy év alatt, szinte kicsit sem enyhült. Keserves zokogásomat nem tudom visszafogni és nem is akarom. Langyos fuvallat csapja meg arcomat, minek édes virág illata van. Végigjárja egész testemet az illat és a meleg. Megnyugszom. Kellemes nyugalom járja át minden porcikámat. Olyan érzés, mintha itt lenne velem.
-Hello Miss Katherine!

-Hello Mr. Hemmings! –  Felkapom fejem az ismerős hangra. Újra megcsap egy fuvallat és most már biztos vagyok benne, hogy itt van velem. Itt van velem az a lány, akit szeretek és szeretni is fogok, mindaddig amíg csak létezem.

Érdekel, hogy lesz-e folytatást, akkor olvasd el a következő bejegyzést, ahol mindez mellett elbúcsúzom ettől a blogtól és megtalálható az összes blogom linkje.
Örülök, hogy velem tartottál és elolvastad Luke és Katherine történetét. <3
Írjátok meg kommentbe, hogy mi volt a kedvenc részetek, kedvenc mellék szereplőtök, és természetesen, hogy hogy tetszett a történet! <3

2015. január 26., hétfő

20. Fejezet

Elérkezett ez is...Az utolsó fejezet. Még egy epilógussal jelentkezek szerdán. Még nem írok semmilyen búcsú szöveget, az majd maradjon meg későbbre! <3
Jó olvasást nektek :3

Katherine szemszöge
Minden erőm elhagyott. Jeremy óránként bejön hozzám és megver. Az előbb az öv mellé társult egy penge is, ami mély sebet ejtett a combomon.
Eljutottam arra a pontra, amikor már csak a fájdalom maradt nekem. Meg akarok halni! NEM! Nem hallhatok meg Luke miatt! Élnem kell! Belé kapaszkodva veszek mély levegőt és próbálom eltűrni a fájdalmat. Egyre jobban kezdek gyengülni. Érzem ahogy lassul a szervezetem. Megpróbálok felülni, de már a kezem irányításához is gyenge vagyok. Megemelem a fejem és látom, ahogy alattam egyre csak növekszik a vértócsa. A vágott sebemből ömlik a vér. Tudom, hogy nem sokáig fogom már bírni. Elfogok vérezni, mielőtt megtalálnának, mert tudom, hogy megfognak. Luke úgy is értem jön és minden rendben lesz. Gyerekeink lesznek, össze fogunk házasodni és egy melegágyban fogok meghalni 100 évesen. Nem most! Túl fogom élni.
Léptek zaját hallom az ajtó felől. Reménykedek benne, hogy Luke az, de nem ő. Újra Jeremy jön be.
-Lám, lám! Úgy látom kegyes dolog lenne a részemről, ha megszabadítanálak a szenvedéstől és lelőnélek. – előhúz egy fegyvert a zsebéből. – De nem vagyok olyan kedves! Tudom, hogy meg fog téged találni, de csak holtan. De mielőtt megölnélek, engedlek szenvedni. – elmosolyodik, majd leül mellém az ágyra. Lassan végighúzza a pisztolyt a hasamon. – Nagyon szép nő lettél Katie! Kár, hogy nem élvezhet téged senki sem többé. Biztosan nagy élvezetet nyújtanál, de a bosszú fontosabb a vágyaimnál.
-Miért teszed ezt? Mit tettem én ellened? – reszelős a hangom. – Csak magadnak köszönheted a börtönt, te utolsó dög. Egyedül fogsz meghalni, egy büdös cellában rohadva.
-Fogd be te büdös kurva! – megpofoz.
-Miért mi lesz akkor? Gyáva módon megölsz? Gyerünk! Csak tedd meg! – kiálltok erőtlenül.
-Fogd be, vagy tényleg megteszem! – ordít és felpattan mellőlem.
-Tedd csak meg! – arcára kiül a düh és rám szegezi a pisztolyt.
-Utolsó esély, hogy vissza szívd amiket mondtál, vagy halott vagy.
-Soha a büdös életben nem szívom vissza!
-Hát jó…Te akartad! – a pisztoly eldördül, én pedig megérzem a combomba belehasító könyörtelen fájdalmat. – Kettőnk közül ki is fog egyedül meghalni? Te Katherine! – ledobja a földre a pisztolyt. – Én elhúztam! Szép álmokat Katie! – megfordul és kisétál.
-Ezt meg fogd bánni, te büdös köcsög! – kiálltok utána.
Egyre jobban elönt a fájdalom és a félelem. Ömlik a vér sebemből és egyre nehezebben szedem a levegőt. Rettegek! Rettegek attól, hogy nem látom már soha többé Lukeot. Érzem ahogy kifolyik belőlem az élet.
Odakintről ordibálás, pisztolyok dördülése hallatszik. Testem mintha jégből lenne. Egyre jobban fázok és a félelem is felerősödik bennem.
-Katherine! – meghaltam? Az édes mennyei hang átjárja minden porcikámat.
-Luke…- suttogom. Szemem lecsukódik, hirtelen pedig erős szorítás érzek a karomon.
-Katherine! Figyelj rám! Nyisd ki a szemed! A mentősök nemsokára itt lesznek! Hallod kicsim? Nyisd ki a szemed! Maradj velem kérlek! – Luke gyötrődő hangját hallva megpróbálom kinyitni a szemeimet. Sokadik próbálkozásra sikerül is. Gyönyörű arcát, most fagyos félelem torzítja el.
Elvágja a köteleket.
-Nagyon fá-fázok! – dadogok.
-Tudom szerelmem, tudom! Tarts ki még egy kicsit! – arcomat simogatja és az ölébe húz.
-Luke…Nagyon félek! – suttogom elhaló hangon.
-Nincs mitől félned kicsim! Én itt vagyok veled!
-Tudom… - elmosolyodom. Édes ölelése lenyugtat engem. Túlságosan nagy békesség uralkodik el felettem. – Szeretlek Luke…Életem legszebb napja volt, mikor megismertelek. – gyengéden megcsókol. Puha ajkai, mintha életet lehelnének belém. Megfogja a kezem és könnyes szemekkel néz le rám.
-Én is szeretlek életem! Tartsd nyitva a szemed! Tartsd nyitva a szemed! – a fülembe duruzsolja, azon az édes, mély, rekedtes hangján, amit annyira imádok. De sajnos szavai nem elegek ahhoz, hogy nyitva tartsam a szemem. Lassan lecsukódik, és eszeveszett vágtába kezd a szívem. Majd dobban egy utolsót és a végtelen béke a markába kerít.

*Luke szemszöge*

Kétségbeesetten szorongatom puha kezét, amikor teste elernyed.
-Katherine? KATHERINE! NE! – felordítok, ahogy rádöbbenek, hogy mi történt! Istenem! Csak add, hogy ájult legyen! Csak add, hogy ájult legyen! – Térj magadhoz Katie! – az arcára simítom kezem. Olyan törékeny.
-Uram! – egy idegen férfi hangot hallok magam mögül. Hátranézek és mentősök sietnek be a terembe. Rögtön Katherine segítségére igyekeznek, amint meglátják kifacsart testét kezeim között.
-Mondják, hogy csak elájult! – az egyikőjük a nyakát kezdi tapogatni a pulzusát keresve. Lassan felegyenesedik, majd a szemembe néz.
-Sajnálom uram…A hölgynek nincs pulzusa.
A testem lezsibbad, és térde rogyok. Nem! Ez nem történhetett meg! Ez csak egy kibaszott álom! Egy kibaszott álom! Szemeimet elönti a könnyfátyol és a kezeimre pillantok. Vér színezi vörösre újaimat. Annak a lánynak a vére, aki most halottan fekszik a földön. Annak a lánynak a vére, akit szeretek. Közelebb kúszok hozzá és ajkaira tapasztom ajkaimat. Sápadt arcát nézem és elerednek a könnyeim. Megállíthatatlan zokogásba kezdek, majd felállok és felborítom az ágyat. A mentősök ijedten néznek engem, de együttérzés is csillog a szemükben. Felkapom a pisztolyt és a mellkasomhoz szorítom.
-Tegye le kérem! – szól rám az egyik. Katherine élettelen testére pillantok. Nélküle én semmi vagyok….Nem tudom élni nélküle.

-Kérem tegye le. A hölgy is azt akarná, hogy ön életben maradjon. – egy nő közeledik felém és megpróbál végig simítani a karomon, de én rögtön elrántom a kezem. Hozzám csak egy nő érhetett, Ő pedig halott…Halott.

2015. január 10., szombat

19. Fejezet

Bocsánat a rengeteg késésért, de nagyon sok minden közbejött! Közeledünk a történet végéhez! :) Remélem elnyeri tetszéseteket ez a rész is. Köszönöm az eddigi visszajelzéseket, nagyon jól esik! xx
Jó olvasást! x

*2015 Március*
Fel sem fogom, hogy milyen gyorsan telnek a hónapok. Jeremy szinte felszívódott. Kezdem teljesen biztonságban érezni magam. Luke-kal a kapcsolatunk egyre csak mélyül. Szinte minden időnket együtt töltjük. A múlt hónapban elmentünk a Real Madrid-Barcelona meccsre Spanyolországba. Jó volt végre találkozni Daviddel és bemutatni neki Lukeot. Természetesen meg lettünk hívva a meccs utáni partira, ahol a Barcelona focista nagyágyúival ünnepeltük győzelmüket. A Rio-i ajándék nyaralásunkra még nem mentünk el, de hamarosan arra is sort kerítünk.
Luke éppen Londonban van egy fontos tárgyaláson, ahonnan holnap jön haza. Nem lustulhatok el, így eldöntöttem, hogy ma elmegyek edzeni. Eddigi életem során még sosem mozogtam ennyit. Olyannyira kifáradtam, hogy muszáj volt, egy kis koffeint vinnem a szervezetembe, így megkérem Ahstont, hogy álljon meg egy kávézónál.
 Nem valami puccos hely, de hát engem csak a koffein érdekel és nem a kávézó kinézete. Ahogy belépek, megcsap a tisztítószer és enyhén bűzölgő alkohol jellegzetes szaga. Felfordul a gyomrom, de a pulthoz lépek. Egy kicsit feszélyezve érzem magam, ugyanis a csöppnyi kávézóban senki sincs. Egy szőke nő lép elém hirtelen. Ahogy beazonosítom az arcát, rögtön elfehéredek. A rám szegeződött kék szempár gyilkosan csillog.
- Mit adhatok Katherine?
- Caroline?Te meg...te meg mit keresel itt? - kérdezem dadogva, mire dicső mosoly csúszik az arcára.
- Hah...Nem mesélte a pasid? Kirúgott! - gyűlölködő hangjától kiráz a hideg. Luke kirúgta őt és nekem nem is említette?
- Micsoda? Mikor rúgott ki? - kérdezem meglepődve.
- Jajj ne játszd már meg magad Katherine! Tudom, hogy tudod, hogy rámásztam a pasidra. Lesmároltam őt tegnap előtt és akkor ki is rúgott.
- Én...Hogy találtál ilyen gyorsan munkahelyet?
Rengeteg kérdés fogalmazódik meg bennem, de valamiért, csak a legjelentéktelenebben csúsznak ki a számon.
- Ez a hely a bátyámé. - kacsint rám - Nézzenek oda! Itt is van! - érzem, hogy szorosan a hátam mögött áll, kifut a vér az arcomból és úgy perdülök meg. Te jóságos ég!
- Szia Katherine! Hiányoztam? - Jeremy gúnyos mosollyal az arcán, nyom egy zsebkendőt az orromra, olyan gyorsan, hogy szinte megijedni sincs időm, ugyanis azonnal kábulatba esek.

***
Büdös van...Cigaretta, pia és dohos szag keveredik. Kinyitom a szemem és egy hatalmas szürke felületet látok meg elsőként. 
- Hol a fenében va... - a torkomra szorul valami, ami megakadályoz a beszédben, próbálok felülni, de kikötöztek. A kötél élesen belevág a nyakamban és szinte fojtogat. Kikötözték a lábaimat, a kezeimet és még a nyakamnál és a hasamnál fogva is az ágyhoz rögzítettek. Hatalmas pánik roham tör ki rajtam és levegőért kezdek kapkodni. Szemeimet könnyfátyol takarja el, ahogy rájövök, hogy hatalmas bajban vagyok.
- Nocsak, nocsak…Fel ébredt Csipkerózsika álmából! – Jeremy az ajtóban állva felnevet és lassan felém közeledik. – De hol a herceg? Nagy kár lenne, ha lemaradna erről a jó kis mulatságról. – az övéhez nyúl és kirántja a nadrágjából. Megdermedek, és levegőért kapok…Meg akar erőszakolni újra?
- Te rohadék!
- Nyugi szivi…Most nem lesz semmi szex. Azt élveznéd…De ami most következik, az nem lesz egy gyönyörkeltő dolog. – gonosz mosollyal az arcán markolja meg a pólómat és egy rántással letépi rólam.
- Te mit akar….- felsikítok az erős fájdalomtól, ami belém nyilall.
- Gyerünk kicsi Katherine! Számold! – ordít rám és egy újabb ütést mér rám az övével. Teljes erőből üt engem, én pedig csak sikítozok. Párszor rám ver az öv csatjával is, ami gyenge bőrömbe mar. Egy idő után, már nem csak a fájdalmat érzem, hanem a megalázottság émelytő ízét is. Nem tudom mennyiszer ütött meg, de mikor abbahagyja érzem, hogy valami meleg folyadék lecsorog a mellemen. Nem sokkal később a vérszagot is megérzem, amitől a gyomrom még jobban bukfencezni kezd…Öklendezni kezdek, amin Jeremy jól szórakozik.
- Mit szólnál ha küldenénk egy képet a hercegednek? – a nadrágom zsebéből kiveszi a telefonomat és lefotóz engem.
- Művészi kép lett! Nagyon drámai az egész terem színhatása, de amit a te arcod sugall, az már magában szívszorító élményt nyújt majd Lukenak. Szegény fiúcska…teljesen ki fog akadni! – felnevet, majd kisétál a teremből.
- Ne…Ne….Hagyd…Ne… - a fejemben erős nyomást érzek és a sötétség elnyel engem.

London/ Luke szemszöge

Ennyi unalmas alakot! Semmi érzelem nincs az arcukon. Én is ilyen lettem volna Katherine előtt? Az a lány teljesen megváltoztatott…Amikor rá gondolok, hihetetlen mosoly kúszik az arcomra…Most is így van, ezért páran furán néznek rám, de nem hangoztatják.
- Akkor megegyeztünk Mr. Hemmings? – kérdezi Mr. Andrews erős brit akcentussal.
- Igen Mr. Andrews! Áll az alku! – kezet fogunk, majd a szerződés aláírása után, magamra hagynak. Előveszem a telefonomat és a háttérképemet kezdem nézegetni. Katherine és én vagyunk rajta a Barcelona meccsen. Elmosolyodom a kép láttán. A képernyőmön Ashton neve jelenik meg. Érdeklődve veszem fel.
- Mr. Hemmings! Baj van! – idegesen zihál, amitől a szívem egy pillanatra kihagy.
- Mi történt Ahston? Katherine jól van?
- Nem tudom….Eltűnt! – aggodalmasan felnyög.
- Eltűnt? – hatalmas félelem kerít markába. Rögtön felpattanok és kisietek a hotel tárgyalójából.– Hogy történt?
- Bement egy kávézóba, én pedig kint megvártam. Túl sokáig volt bent ezért bementem megnézni, hogy hol késlekedik…Senki nem volt bent…Egy árva lélek sem.
- Nyomoztasd le Katherine telefonját, értesítsd a rendőrséget! Azonnal Ashton! – kiálltok rá. – Azonnal indulok haza.
- Rendben….Azonnal kerítek egy embert! – lecsapom a telefont és a szobámba rohanok. Épp a ruháimat dobálom be a bőröndbe, amikor érkezik egy SMS. Katherine neve áll a kijelzőn. Hatalmas kő esik le a szívemről. Ashton biztosan elérte őt és most azért ír, hogy tudassa, nincs semmi baja. Megnyitom az üzenetet, de azonnal elkap a hányinger. Katherine egy vaságyon fekszik félmeztelenül, mellkasát és hasát vérvörös sebek keresztezik.

Látom a barátnőd nincs hozzászokva a durva szexhez! ;) Majd én megmutatom neki, hogy milyen az igazi kielégülés! Jer. ;)


Az a kurva, köcsög szemétláda! Csak kerüljön a kezem közé, én esküszöm, hogy kinyírom. Katherine…Katie…Tarts ki életem!


 Ha tetszett K O M I Z Z A T O K  :)

2015. január 5., hétfő

Új fejezet

Rengeteg dolgom volt mostanság és nem érkeztem még megírni a részt....Sajnálom, de 3 blogot vezetek egyszerre és van olyan időszak az iskolában is, amikor nyakon öntenek 20000 dolgozattal...Éppen ebben az időszakban vagyok, ráadásul apu is eltörte a lábát, tegnap éjjel 3 órát aludtam, na nem nyafogok xDD Szóval, nem vagyok mostanság valami fitt, de megpróbálom minél előbb felrakni a következő fejezetet. Puszi xx

2014. december 26., péntek

18. Fejezet [2. rész]

Köszönöm az előző részhez érkezett megjegyzéseket és egyéb visszajelzéseket. Sajnálom, hogy nem tudtam felrakni december 25.-én a részt, de közbejött valami.
Átléptünk a 32.000 megtekintés és 87 feliratkozó van és emellett gyűlnek a tagok a facebook csoportban is. Nagyon szépen köszönöm nektek! Jó olvasást! xx 

Az első találkozás

*December 25.*

Anya már reggel 9 órakor megérkezett, hogy segítsen az előkészületekben. Rettentően ideges voltam az első találkozás miatt. Anya úgy gondolta, hogy a három fajta süti nem elég, így Ő is neki állt megsütni a híres süteményét. Na jó…Azt hiszem, el kell mennem kondizni, mert ha ennyi kaját eszek akkor a duplámra fogok dagadni.  Luke is nagyon sokat segít nekünk. Vagyis inkább csak nekem, ugyanis lelkileg támogat engem. Ő bármit is mond, túlságosan is fontos az első benyomás ahhoz, hogy csak félvállról vegyem. Mindennek tökéletesnek kell lenni-e. 
Luke szülei és Meghan nemsokára itt lesznek, így neki állok teríteni, míg Luke lezuhanyozik. Éppen rakom le az egyik fehér porcelán tányért az asztalra, amikor a görcs élesen belehasít a kezembe és elejtem a tányért, ami hatalmas csörömpöléssel törik darabokra.
-A kurva életbe! – szitkozódok.
-Katherine! Vigyázz a szádra! – szól ki a konyhából anyám, én pedig dühösen hajolok le, hogy összeszedjem a törött tányér darabjait. Természetesen az egyik éles darabka megsebzi a mutató ujjamat. Felszisszenek, ekkor Luke leguggol mellém és megsimogatja remegő kezeimet.
-Hagyd, majd én megcsinálom! – mosolyog rám kedvesen.  – Ne idegeskedj! Menj, öltözz fel, én pedig befejezem a terítést! – megpuszilja a homlokomat.
-Köszönöm. – felállok és az emelet felé veszem az irányt. Áthoztam pár ruhát Lukehoz, hogy legyen mit felvennem, amikor itt tartózkodom. Előveszek egy fehér, csipkés ruhát. Gyorsan belebújok és felveszek mellé egy fehér cipőt.  Megigazítom a hajam és a sminkem, és magamhoz veszem Luke karácsonyi ajándékát. Gyorsan leszaladok Lukehoz a lépcsőn, Ő pedig tárt karokkal vár. Rögtön megölelem és átadom neki a nyakláncot.
-Berakod?
-Persze!
Mögém áll és gyengéden félrehúzza a hajam. Végigsimít csupasz nyakamon, majd rám rakja a nyakláncot. Becsatolja, majd egy apró puszit lehel a fülem mögötti vékony bőrre. Megborzongom.
-Milyen tányérra rakjam ki a sütiket? – jön ki anyám a konyhából és amint meglát minket elmosolyodik.
-Van a mosogatógép feletti szekrényben egy nagy, fehér lapos tányér.
-Okéés! – anyám szórakozottan énekelgetve megy be táncol be a konyhába.
-Annyira hasonlít rád! – nevet fel Luke.
-Nem esik messze az alma a fájától! – felnevetünk.
A lift csilingelve jelzi, hogy a vendégek megérkeztek. Luke édesanyja és édesapja száll ki a liftből. Nagyon kedves párnak tűnnek.
-Kisfiam! – rögtön megöleli fiát, majd felém fordul. – Te pedig csakis Katherine lehetsz! Sokat hallottunk már rólad! – megölel engem is. Nagyon kellemes illata van. – Liz Hemmings vagyok! – nyújtja a kezét.
-Katherine Fisher! Nagyon örvendek Mrs. Hemmings.
-Jajj drágám, hívj csak Liznek. – rám mosolyog.
-Rendben.
-Andrew Hemmings vagyok. – kezet nyújt.
-Katherine Fisher! – megfogom a kezét, Ő pedig magához ölel.
-Hívj Andrewnek. – melegen rám mosolyog. Luke mellé állok, Ő pedig derekam köré font kezével, bátorítóan megszorítja a derekamat.
Leülünk a kanapéra, de a várt feszült csönd helyett, kellemes társalgás veszi kezdetét. Luke szülei kikérdezik találkozásunk minden részletét, és kérdeznek mindenféle közönséges dologról. Luke jóslata beigazolódott. Anyám és Liz nagyon jól kijönnek egymással. Már meg is beszélték, hogy elmegyünk közösen egy jó kis bevásárló körútra, ahova elhívjuk Meghant is (aki most szokás szerint késik).
Anya segít nekem megtálalni. Andrew izgatottan nézi, ahogy az asztalra rakjuk a finomabbnál finomabb ételek. Végre befut Meghan is, akit Luke szülei rögtön megkedvelnek, hiszen Ő Meghan!
Nagyon kellemes estét tölt együtt a két család. Miután a vacsorát elfogyasztottuk, körbeülünk a nappali hatalmas kanapéján. Rengeteget beszélgetünk és nevetünk. Mindenki feldobja a maga kis vicces sztoriját, ami a karácsonyi hangulatot még magasabb szintre emeli.
Az est végén, mindenki odaadja a másiknak a karácsonyi ajándékát. Nem vagyok az a márka mániás csaj, de anya ismer engem és tudja, hogy a Versace termékek a gyengéim, így kapok tőle egy Versace parfümöt és egy szintén ilyen márkájú, baba rózsaszín ruhát. Meghannal megbeszéltük, hogy együtt elmegyünk vásárolni és karácsonyra ruhákat adunk majd egymásnak, de Meghan ajándékába Luke is beszáll egy kis pénzel, ugyanis nem tudott mit kitalálni barátnőmnek. Liz és Andrew megajándékozzák Meghant és anyámat is. Megs karkötőt kap, anyám pedig nyakláncot. Luke egy edző bérletet kap Meghantól, anyától pedig két arany mandzsetta gombot. Édesanyámnak egy éves masszázs bérletet adunk közösen és két olyan könyvet, amit már 3 hónapja keres. Mivel még Luke szüleit nem ismerem annyira, így nekik is közösen adunk ajándékot. Természetesen Luke kiakarta fizetni az egészet, de én nem hagytam neki, szóval én is beszálltam a költségekbe. Egy romantikus hétvégét ajándékoztunk nekik Párizsba, aminek nagyon örülnek,de egy kicsit elkezdenek feszengeni is. Mint kiderült azért, mert Ők is egy hasonló ajándékot készültek nekünk adni, csak nem Franciaországba, hanem a Dél-Amerikai Rio De Janeiro-ba. Az elkövetkezendő időszakban lesz hova menni.
Szerettem volna, ha anya itt alszik, de azt mondta, hogy meg kell látogatni a nagyit, így Luke szülei után ő is távozik.
-Szerinted tetszettem a szüleidnek?
-Ezt még kérdezed? Skylernek anyám sosem engedte, hogy letegezze, de neked már az első pillanatban. Tudsz valamit! – kacsint rám – Elcsábítottad a szüleimet is Katherine, úgy mint engem. – körbefonja kezeit a derekamon.
-Azt mondod, hogy már az első pillanatban elcsábítottalak?

-Ahogy beléptél az irodámba! – megcsókol, majd az ölébe kap és felvisz a szobájába.

Ha tetszett komizzatok!